Napos oldal
Kinéztem reggel az ablakon. Vizesnek tűnt minden, a hőmérő higanyszála +3 fokon állt. No, gondoltam, jól indul a nap. Aztán kiléptem a kapun. Az első két lépéssel semmi baj nem volt, ám a harmadikkal már igen, s ha nincs épp egy oszlop a közelemben, akkor bizony tornabemutatót tartottam volna a lámpánál várakozó autósoknak. Spárgával kezdődött volna a nap, aztán valamiféle ínszakadással folytatódott volna… Szerencsére, csak volna!
Esett valami az éjszaka, odafagyott, s mit neki a plusz 3 fok, esze ágában sem volt felolvadni! Így aztán a „libegő” járásom hirtelen „tipegőre” váltott, azt sem tudtam, hová lépjek, hogy ne ismétlődjön túl gyakran a harmadik lépéses kis közjáték… Aztán itt-ott olyan zöld „izéket” fedeztem fel a járdán és már újra libegősen lépegethettem. Azoktól a szemcsés kis zöld „izéktől” nem csúszott a járda.
Aztán a Nap is kisütött… Úgy 5 percre, majd szépen visszabújt a felhők mögé. Néha-néha kikandikál, mintha eleget akarna tenni annak az elvárásnak, amit az időjósok jó előre megmondtak. Mármint, hogy meleg lesz. Akár 12 fok is! Kétségtelen, a mínusz 12-höz képest a plusz 12 már meleg… Jó, ha süt a nap, jó, ha melegebb van, de én azt gondolom, a napos oldal akkor is tied lehet, ha odakint éppen röpködnek a mínuszok. „Már megint valami optimista butaság” – mondod. Talán igazad van, talán nem. Talán nekem van igazam, talán nem. Ezt mindenki maga dönti el.
Akkor hát, hogy is van ez? Nagyon egyszerű: ha jó a kedved, akkor éppen a napos oldalon vagy. Jó ott lenni! És miért is ne lehetne ott lenni? Miért is ne lehetne jókedved? Lehet a táj kietlen, fújhat a szél, eshet az eső, de a Te lelkedben tarka virágok nyílnak, illatoznak, mosolyt csalnak az arcodra, ragyogást a szemedbe. A napos oldalon a világ is szebb… A szürke ugyan szürke marad, de azért még láthatod szépnek. A feladat feladat marad, de könnyebben elvégzed. A probléma is probléma marad ugyan, de hamarabb megtalálod rá az optimális megoldást.
Ez a Nap benned süt. Csak rá kell érezned az ízére!