Ölelés

2015.02.12 07:29

Nem emlékszem pontosan az első ölelésre, amit kaptam, csak éreztem. Picurka újszülött, aki épp csak ismerkedik a világgal, amelybe belepottyant, s amelyben csupán egyetlen biztos pont van az életében: az édesanyja ölelő karja, gyengéd érintése. Arra sem igazán emlékszem, mikor nyújtottam a kezem én magam először ölelésre, de biztosan az édesanyám volt az, akit először átöleltem.

Akkor még nem tudtam, s talán később sem tudatosult bennem, mit is jelent az ölelés, mit hordoz, milyen érzéseket kelt, hogyan kell hozzá viszonyulni, mit adhat egy másik embernek, s mit kaphatunk mi magunk általa. Az ölelésnek számtalan hatása van, érzelmeket fejez ki, biztonságot ad, bizalmat, kiegyensúlyozottá tesz, csökkenti a félelemérzetet, enyhíti a stresszt, erősíti a kapcsolatokat, elűzi a rosszkedvet, energiával tölt fel. Még sorolhatnám a pozitív hatásokat, amelyeket a könyvekben felsorolnak, de igazán azt tartom fontosnak, amit én érzek, amit én kapok, amit én adok egy ölelésben.

Gyermekként nem tudtam semmit róla, csak azt, hogy jó. Hogy jó odamenni a mamámhoz, a papámhoz, hogy a karjukban biztonságban vagyok. Ma már tudom, hogy az ölelés a legszentebb, legtartalmasabb mozdulatok egyike. Az ölelés többféle, néha felületes, máskor baráti, megint máskor forró érzelmeket fejez ki. Olykor megöleljük egymást a rég nem látott ismerősökkel, jólesik hozzájuk érni, megérinteni, érezni a másik valóságát. A baráti ölelés melegebb, a hozzám tartozás, a hozzád tartozás van benne, az őszinte baráti viszony, a megengedés, a másik szeretete, megértése, elfogadása.

Ha ennyi minden van egy baráti ölelésben, akkor mi van a szerelmes ölelésben? Minden. Szavakkal igen nehéz kifejezni, érezni kell. A késztetés belülről fakad, a szíved mélyéről indul a bizsergető érzés, amely mentén kitárod a kezed, ölelésre nyújtod, s bezárod, ahogyan a szívedbe zártad azt a valakit, akit szeretsz. Az ölelés oldás és kötés is egyben. Az öleléshez nem kellenek a kimondott szavak, az ölelésben benne vagy te magad, benne van a másik, benne vannak az egymás iránti érzések. Az ölelés két világ összefonódása… Amikor önkéntelenül kinyújtod a kezed, amikor érzed magadon a másik kezét, amikor belebújsz abba az ölelésbe, akkor tudod, hogy jó helyen vagy…

Hogy nem ilyen már? Akkor engedd el! Az már nem a te utad, nem a te ölelésed…

„Van egy gyógyszer... nagyon különleges. (...) Minden benne van. Amire szükséged van. Gyógyír mindenre. Egyszerre szeretet, bizalom, hit, erő, gyengédség... nincs jobb orvosság a világon. Minden benne van, ami az élethez kell. A boldog, felszabadult élethez. Adagolása nincs korlátokhoz kötve, sőt, az a legjobb, ha minél többet kapsz belőle naponta. A legtökéletesebb orvosság... Mellékhatások nélkül. Úgy hívják: ölelés.” /Csitáry-Hock Tamás/