Olvasok

2015.01.26 22:22

Néha azt érzem, nem kellene már több könyvet a kezembe vennem, nem kellene már több tudást, ismeretet akarnom, hiszen azzal sem bírok, ami van. Azt ne úgy értsd, hogy már eleget tudok, hogy nálam van a bölcsek köve, én lennék a legokosabb. Ááááá, dehogy! Ezt ne úgy értsd, hogy a sok információt, tudást, okosságot már nem tudom feldolgozni… Befogadom, megértem, tudom, hogy tudom, de nem bírom alkalmazni a hétköznapokban. Miért is? Hát csak azért, mert nem bírom ellenőrizni azt a mintegy 60 ezer gondolatot, ami átcikázik az agyamon egy nap alatt, megjelenik a fejemben és figyelmet követelne… Óóóó, nem csupán én küzdök ezzel, világjelenség, rajtam kívül, remélhetőleg, több tízmillió, százmillió embernek ez a gondja… Ha mégsem, akkor viszont nagy a baj.

Kapcsolatok. Akármit olvasok, mindig ide lyukadok ki. Ez mindennek az alapja, a kezdete és a vége. Kivel, milyen kapcsolatban álltunk, hogyan viszonyultunk hozzá… Tudtad, hogy előbb magaddal kell jó kapcsolatban lenned? Olvastál már arról, hogy szeretned kell magad, mert ha saját magad nem vagy képes szeretni, akkor senki mást nem is tudsz? És arról olvastál-e valaha, hogy tiszteld magad, és hogy te vagy magadnak a legfontosabb a világon? Ha ezt megérted, akkor lehetnek fontosak a többiek is, mindazok, akik veled, körülötted élnek… Hogy önzőség lenne? Hogy a másikra kell figyelned, neki kell szentelned minden idődet? Igen, azt tanítják nekünk, ezt mondják… És közben elvész az ÉN, s ha elvész az ÉN, akkor elvész vele együtt minden.

Nehéz ezt megmagyarázni, talán nem is kezdek bele, csak úgy a „szélén” ballagok a magam alkotta gondolatokkal. Szerintem sokszor írtam már arról, hogy állj be a tükörbe és nézz szembe magaddal! Nézd meg magad, magadnak! Lásd a gyermeket, aki voltál, lásd a fiatal magadat, a felnőttet, az ifjú férjet, feleséget, a sikeres üzletembert, az anyát, a tudatára ébredő felnőttet… Ez utóbbit talán még nehéz lesz, mert nem jutották el oda. Ám, ha szembe nézel saját magaddal a tükörben, talán van esélyed, hogy eljuss… Valahová. Persze, csak, ha érdekel, csak, ha fontos vagy magadnak…

Olvasok. Az olvasás jó. Néha kikapcsol, ilyenkor a mesevilág ragad magával: tündérek, varázslók, lovagok és sárkányok. Imádom ezt a birodalmat. Tudtad, hogy a meséket valamikor nem is gyerekeknek írták? Hogy nem a szórakoztatás volt a cél, hanem a tanítás? Máskor kalandregényeket veszek a kezembe. Tévé helyett. Jobban szeretem, mert lehetőséget ad arra, hogy az adott világot én képzeljem el, én helyezzem el benne a szereplőket az író által megálmodott és leírt tulajdonságokkal. Jó játék! Azt képzelem ilyenkor, hogy része vagyok az egésznek… Aztán ott vannak az okosságokat felsorakoztató könyvek, s talán már nem annyira széles a paletta, mint korábban. Már tudok szelektálni, mi érdekel és mi nem. A gondolatok világa még mindig érdekel. Az, hogy hogyan kergetik egymást a fejünkben, az, hogy melyikből lesz akarat és tett, s melyik vezet el bennünket arra az útra, amelyiken valójában menni szeretnénk.

Olvasok, hogy én lehessek ÉN, s te lehess majd TE. Ha megérted…