Mire megy el az unió pénze? Mire megy el a mi pénzünk? A közelmúltban megjelent egy jelentés, amely arról szólt, hogy az Európai Unió által kiírt és finanszírozott pályázatokat átvizsgálva alig akadt egy-két témakör, amelyben nem találtak hibát. Vajon kit terhel a felelősség azért, hogy olyan témakörökben is kiírnak pályázatokat, amelyeknek bizony az égvilágon semmi értelmük. Meg kell hagyni, élelmes a magyar, hiszen az értelmetlen, olykor inkább pazarló és pocsékoló pályázatokban is élen járunk. Lássuk mindjárt az elhíresült bodrogkeresztúri kilátót, ami csupáncsak 40 centiméter magasra sikeredett. Nos, kilátónak icurka-picurka, pénzpazarlásnak viszont igen nagy, hiszen több mint 40 milliót költöttek rá.

Aztán ott van a másik magyar csoda: a drégelyplánki kutyafittness potom 112 millióért. A kutyusoknak luxus körülményeket teremtettek. Van ott hidroterápiás futópad vízforgatós hidrokáddal, úszómellénnyel, tartószíjakkal és mozgásfejlesztő eszközökkel. És az emberek?

Még mindig a határon belül maradva olyan pályázat is érkezett a fejlesztési ügynökséghez, amelynek keretében a Velencei-tó környékén akarták felépíteni a híres olasz városban lévő Sóhajok hídját. Ha már van Velencénk, akkor a Sóhajok hídja is dukál. Van min sóhajtozni, ez kétségtelen.  

Miközben ezeket olvasom, szépen lassan kinyílik az a bizonyos bicska a zsebemben. Aki ezekre megszavazta a pénzt, annak halvány elképzelése sincs a gazdaságról, arról meg pláne nem, mi is viheti az előre. A pénz! Az a pénz, amit jó helyre tesznek, ésszel költenek el. Minek nekünk 40 centis kilátó? Minek nekünk kutyafitnesz? És minek nekünk Sóhajok hídja? A gazdasági szakemberek – akik láttak már ilyet belülről is – tudják, mit kellene kezdeni azokkal a forrásokkal, amelyek eljuthatnak hozzánk. Próbálkoznak is, hogy a politikát a megfelelő irányba befolyásolják, hátha sikerül.

Addig, amíg a magyar vállalkozó kínlódik a piacon, addig, amíg a külhoni árut olcsóbban lehet megvenni, holott a magyar jobb, addig nem kell sem kutyafitnesz, sem híd, sem picinyke kilátó, inkább józan paraszti ész kell… a döntéshozóknak is.