.jpg?ph=8b00ed66c6)
Példabeszéd (1)
Ez most egy kicsit másfajta írás. Lehetőséget kaptam arra, hogy „testközelből” végigkövessek egy folyamatot, bemutassak valamit, amiről az emberek keveset tudnak, nem ismerik, ergo meglehetősen felemásan viselkednek vele szemben, olykor félnek tőle. Ez a coaching folyamat. Van szerencsém megismerni egy coach munkáját azáltal, hogy részese lehetek egy beszélgetésnek. Menet közben megértitek, hogy hogyan.
Kezdjük talán azzal, hogy ezt a szót nem igazán lehet magyarra lefordítani, de talán a szemléletfejlesztő áll hozzá a legközelebb. Nem azonos a trénerrel, a munkájuk igen lényeges dologban különbözik. A tréner adott témakörben tart képzést, elméleti téziseit ötletes gyakorlatokkal próbálja meg rögzíteni a tréningen résztvevőkben. Mindenkiben az marad meg belőle, ami számára fontos, ami számára üzenetet hordoz. Van szerencsém ezt is ismerni. Tök jó, csak egészen más, mint a coach. A tréner megmondja a „tutit”, megmondja, mit kellene tenned, hogyan lenne helyes kezelni bizonyos helyzeteket. A coach ellenben személyesen veled dolgozik a személyiségeddel, adott témakört jár veled körül, kérdez, válaszolsz, a legmélyebb gondolataidra kíváncsi, néha kellemetlen kérdésekkel bombáz, s mire feleszmélsz, már te magad mondtad ki azokat a válaszokat, amelyekre kíváncsi vagy. A coach végig kísér egy folyamaton, ott van melletted, segít, ha elakadtál, de soha nem fog dönteni helyetted, soha nem határozza meg, hogy mit csinálj, és mit ne. Adott kérdéskört többféle szemszögből világít meg, láttat, érzéseket csatol a látomásokhoz, természetesen a tiedet, a belőled fakadót, de a döntést minden esetben Te hozod.
No, ennyi bevezetésként, hogy a továbbiakban tudjátok, hogy miről is beszélek. A történet, amibe belecsöppentem ebben a korszakban már-már banális. Magánélet, párkapcsolat. Hogy is lehetne más?! Sokszor gondolom azt, hogy ez az alapja mindennek. Ha ez jól működik, akkor az összes többi jól megy, mert egy jól működő párkapcsolat energiákat termel, amelyeket át lehet vinni az életünk más területeire. Addig jó valami, amíg ezt az érzést táplálja, ha nincs meg, akkor el kell engedni.
Bocs, néha elkalandozok, de mindig visszatérek az eredeti témakörhöz. Szóval a történet. Háromszereplős: Nő, férfi, nő. Negyvenesek és persze családok, gyerekek mindkét oldalon. Keresek egy nevet a szóban forgó hölgynek, akinek a történetét leírom. Vajon mi illik rá legjobban? Rebecca? Tetszik a név, de nekem kicsit robusztus. Lisa? Egyszerű, de erről a Pigmallion Lisája jut eszembe, és semmiképpen sem ez a hölgy. Lilly – ez tetszik. Rövid, elegáns, finom, kifejező. Ennél maradok.
Szóval Lilly. Negyvenes, csinos nő, karakteres arccal, ami vonzza a tekinteteket. A személyisége magával ragadó. Mosolyog. Ismerem, (ezért lehetek itt) keveset láttam még szomorúnak, talán komolynak többet. Felelősségteljes munkája van. Szereti is. Magánélete viszont nagyon nem kerek. Bár a háromszereplős párkapcsolat nem az ő világa, mégis belesodródott valamibe, amiből nem tud, nem akar szabadulni. Már az őskorban is voltak ilyen helyzetek, De akkor az ősember fogott egy bunkót, lebunkózta a másikat, és hajánál fogva elvitte a nőt. A matriarchátusban az egyik nő bunkózta le a másikat, később ilyen estekben a nyilvános hajtépés, vagy pasiknál a párbaj döntött. És persze, ahogyan a korral haladtunk egyre kifinomultabbak lettek a módszerek. Hogy ma mi van? Nem tudom, megváltozott az értékrend, nagyon. Ha nem megy, nem erőltetjük. Talán ez a legjobb. Persze, harc most is van, csak talán lélekben az jobban fáj. Egy lebunkózást, hajtépést könnyebb kiheverni. Elkalandoztam.
A coach a beszélgetés elején arra volt kíváncsi, hogy vajon Lilly tudja-e, hogy mit akar, tudja-e hogy miért ül vele szemben, miért akarja ezeket a beszélgetéseket. Nagyon érdekes dolog, amikor néhány jól irányzott kérdéssel az alany bizonytalansága szertefoszlik, és kiderül, hogy ebben a helyzetben neki egy döntést kell hoznia. Megvilágosultam én is. A döntés meghozatala azért lesz nehéz számára, mert ebben a helyzetben nem tud olyan döntést hozni, ami neki, saját magának jó lenne. Szóval a coachnak erre a döntésre kell őt felkészítenie. Hmmm… Bajban vagyok. Nem tudom eldönteni, ki van nehezebb helyzetben: a coach vagy az alany. Persze, ez nem is az én dolgom….
Érdekes, néhány kérdés, és Lilly megnyílt. Őszintén beszélt az érzéseiről, arról a hezitálásról, amit a kapcsolat elején érzett, aztán arról, ahogyan eldöntötte mit akar: a pasit! Egészen! A döntés mégsem egyértelmű, talán mert még nagyon sok a bizonytalansági tényező.
Nem érzi úgy, hogy ő ezt megérdemelné! Önbizalomhiány? Vagy csak realitás? (ez itt a magánvéleményem).
A beszélgetés során eljutottak egy nagyon fontos momentumhoz: milyennek látja Lilly ezt a kapcsolatot? A coach egy háromlábú széket rajzolt. Én is kíváncsi voltam rá, hová is lyukadunk ki. Először a szék lábait kezdték el boncolgatni. Az egyik lába volt a VÁGY: mi jutott eszébe erről Lillynek? Nem feltétlenül csak az, amire egyébként minden ember azonnal asszociál. Ez a vágy ugyanis nem csupán a szexuális vágyat jelenti, hanem sok-sok egyéb mást is, sokkal többet a szimpla szexuális vágynál. A kérdés, hogy hogy áll ezzel Lilly: tornádóként jellemezte a helyzetet, ami mindent és mindenkit magával söpör, néha pusztító…A coach szerint ez így száz százalékosan megvan, működik, mint egy mágnes: vonz és taszít, de az egység megvan. Paradoxon talán, de igaz. De ez a láb stabil.
A szék másik lábát az INTIMITÁS adta. Lilly pontosan tudta, hogy ez a szó megint nem csupán a hálószobai intimitást jelenti. Ebben benne vannak a meghitt beszélgetések, a kitárulkozás, a lelkek összekapcsolódása. Az ő esetében még mintha hiányozna valami…még keveset tud, keveset beszélgettek úgy igazán, de legalább már elindult valami. Érdekli nagyon. Szóval ez a székláb stabilizálódni látszik, de van még tennivaló.
A harmadik székláb az ELKÖTELEZETTSÉG. Lilly pontosan értette, hogy ez sem csupán egy papírt jelent, egy templomban kimondott boldogító igen, a holtodiglan-holtomiglant. Azt is, hogy vannak-e a férfi körül még más nők, vagy Lilly körül más férfiak. Elkötelezettséget jelent, ahogyan Lilly megtisztította maga körül a terepet, elküldött mindenkit, aki körülötte „lebzselt”. (Én ez úgy szoktam megfogalmazni, hogy használta a „szívlapátot”.) De vajon a másik fél is ezt tette? Neki van ugyan egyfajta elkötelezettsége, az a bizonyos klasszikusan vett, de vajon mennyi van Lillyvel szemben. Húúú, ez már súlyos kérdés volt, és ebben már jócskán voltak bizonytalansági tényezők. A coach szerint itt még akad néhány tisztázatlan kérdés, amit Lillynek kell feltennie. Hogyan lehet ezt megoldani? Női praktika? Lehet, hogy ez Lillynél működik majd… Ez lett a "házi feladat".
Kíváncsi voltam, hogy miért is olyan fontos ez a „kitakarítok magam körül”. Nos, a coach szerint vannak olyan férfiak, akik képesek egy nőt valóban nővé tenni. Felemelik, kivirul, szebb lesz, mint valaha, látszik rajta, hogy szeretik, hogy fontos. Ez pedig erőt, energiát, szépséget ad. Lilly pedig most ilyen. Ezek a fajta férfiak pedig akár tudatában vannak, akár nem vonzzák a nőket, és lehet, hogy észre sem veszik, de keringenek körülöttük, mint a Nap körül a bolygók..
Szóval a három lábból egy meglehetősen ingatag. Nem stabil, illetve Lilly nem tudja még mennyire stabil. Aztán ott van az ülőke. Ez lenne a KÜLSŐ MEGJELENÉS - a társadalmi felvállalás. Lilly egy ideig kereste a szavakat, hogy erre hogyan is reagáljon. Érezte, hogy ez az a pont, ami nagyon felemás: van, ahol igen, van, ahol nem. Együtt vannak, de mégsem. Vannak közös pontok, de nyíltan nem vállalják fel. Egyszerűre lefordítva: nem mennek végig kézen fogva a főutcán. A titokzatosságnak is van egyfajta varázsa, no de meddig!?
Szóval kényelmetlen a szék. Egyik lába bizonytalan kissé, a másik is inog, és az ülőke sem az igazi. Nekem egyébként a cipészek „stokija” jutott a rajzról eszembe, ami szerintem egyébként is kényelmetlen, imbolygó lábakkal, ráadásul alig félig ülhető ülőkével…!!!!
Lilly azért kért segítséget, hogy néhány elemző beszélgetés után képes legyen meghozni azt a bizonyos döntést. Meg kell, hogy mondjam, nem irigylem.
Nekem pedig az a dolgom ebben a történetben, hogy láttassam a coach munkáját, a boncolgatott kérdések által pedig számotokra is lehetőséget teremtsek egyfajta „önvizsgálatra”. Csak tegyétek fel magatoknak is ugyanazokat a kérdéseket, és válaszoljatok őszintén…
Ha pedig segítség kell…https://www.boijozsi.hu/
Tetszik egy mondata: „Van előnye a veszteségnek. A tapasztalat