Pillangók
Három pillangó, három kívánság… S a kívánságok lepkeszárnyon jutnak el oda, ahol talán be is teljesülhetnek. Lepkeszárny: selymes, gyönyörűséges, színes, vidám, s mégis van benne valami földöntúli törékenység, a múlandóság, az élet illékonysága. Tudod, milyen az, amikor megfogsz egy pillangót. Azzal, hogy a szárnyát érinted, lesöpröd róla azt a finom port, ami élteti, s csaknem megölöd, de legalább is szárnyaszegetté teszed a csodalényt… Éppen olyan ez, mint az álmaink, vágyaink, kívánságaink... Azokkal is óvatosan kell bánni, mert törékenyek, múlékonyak, illékonyak, mint a pillangó élete… A pillangókat tudod, honnan jönnek, csúf bábokból lesznek a legszebb lepkék… A vágyaid, a kívánságaid pedig benned vannak, belőled indulnak ki, s olyanok, amilyenek az érzéseid éppen. Olykor lepkeszárnyakon kelnek útra, hogy eljussanak a megvalósulásig, máskor elhalnak hirtelen… A lepkeszárnyak törékenyek, s talán olykor a vágyaid, kívánságaid is azok. Helyezd őket erős alapokra, hogy ne csak egy-egy kósza kívánság, vágy legyen, hanem erős akarat, amelynek az is elég, ha a szépséges pillangók gyenge szárnyacskái repítik őket a megvalósulás felé…
Nem tudom, hogy elég-e, ha csak magadban megfogalmazod, végiggondolod… Azt gondolom, ha elsuttogod, ha kimondod, ha leírod, talán a pillangók is jobban értik mit, szeretnél, mert hiszen ezek a Te „lélekpillangóid”.