.jpg?ph=8b00ed66c6)
Platformok
Tegnap említettem ezt a szót. Kifejezetten arra gondoltam, hogy egy egyedülálló nő vagy férfi, milyen helyeken tud ismerkedni. Tapasztalatokat gyűjtöttem. Némelyeket személyesen, mert szeretem átélni a dolgokat, saját szememmel látni, élvezni, ha lehet, és aztán könyörtelenül kiértékelni. Néha nem tudok azonnal átállni a másik oldalra és onnan szemlélni ezt a kusza világot, de próbálom.
Szórakozóhely. Késő éjszaka van, és ilyen nyüzsgést nem láttam még ebben a városban. Igaz, nem is vagyok benne az éjszakai életben... távol áll tőlem, de hát a kíváncsiság nagy úr!!! Ja, persze, én női tulajdonság! Én meg persze nőből vagyok.
No, szóval... próbáltam az alkalomhoz illően öltözködni. Meg kell mondjam, cseppet sem sikerült. Számomra kihívó és szokatlan csilli-villi cuccok, a merészen rövid szoknya és a tűsarok még így is meglehetősen decensnek tűnt. Alulöltözöttnek éreztem magam, vagy túlöltözöttnek, már nem is tudom. :-) Pedig gondosan válogattam. :-) Sőt még arra is hajlandó voltam, hogy mélyebb kivágású felsőt vegyek fel...pedig nekem elveim vannak. Sutba dobtam őket a cél érdekében. Hogy hogyan éreztem magam? Nos, egészen addig amíg oda nem értünk, kiválóan, takart a kabát, meg különben is, olyanok voltak velem, akik ismertek már... Beléptünk! Óriási zsivaj, lárma...félhomály, villódzó fények. Kapkodtam a fejem, aztán meg a levegőt. Ott nem számított, hogy hány éves vagyok, ki vagyok és mi vagyok... csak a buli és a pia! Oldandó a bennem támadt feszültséget a kedves "hozzámtartozó" gyorsan valami koktélfélt nyomtak a kezembe. Egyetlen kérésem volt csupán...ne legyen benne tequila - ennek története van, majd egyszer elmesélem... (a Mojíto különös hatással van rám).
Szóval, helyet kerestünk és leültünk egy sarokban. Jöttek mindenféle lányok, fiúk, idősebbek, fiatalok. Bemutatkoztak, elmentek. Annyi ember fordult meg ott pár perc alatt, hogy úgy döntöttem, nem bajlódok azzal, hogy a neveket megjegyezzem. Nem is lett volna értelme. A "kedveskék" jól érezték magukat, bevették magukat a tömegbe, és ment a buli...engem meg otthagytak egy teljesen ártalmatlan "egyeddel", így aztán nyugodtan nézelődhettem.
Szociológiai tanulmány, társadalmi esszé, pszichológia esetek sokasága... és még sorolhatnám mi mindent lehetne írni abból, amit ott láttam. Kezdjük a pasikkal, ők az egyszerűbb eset. Öltözékkel semmi baj, fiatalos, fél elegáns, sportos. Többnyire farmer, ing, ami teljesen rendben is van. Kezekben pia, sör, bor... és nem fogom felsorolni az itallapot, mert sok lenne....Na, szóval a pasik rendben voltak. És az is rendben volt, ahogyan abban a helyzetben viselkedtek. Udvaroltak, flörtöltek, táncoltak és maximálisan kihasználtak minden adódó alkalmat. Nem ítéltem el őket, még gondolatban sem, csak olykor nevettem egy nagyot...
A hölgyekkel - bár ez erősen túlzó fogalmazás némelyekre - már sokkal több problémám volt. Az még hagyján, hogy bugyivillantó szoknyák, ruhák, cicivillantó felsők, félig meztelen felsőtestek, "visítós nadrágok" - tudod, amibe már a bolha is belepusztulna, ha aláférne, de nem fééééér!!! Kezekben pia - ez rendben is lenne... de az a harsányan vihogó, figyelemfelkeltő hang és kihívó magatartás!!!! Nem vagyok sem prűd, sem sznob, de ami sok az sok. Nekem nő létemre is sok, sőt sokk volt... azt gondolom a pasiknak is. Az a magakellető, magamutogató, és gátlástalan viselkedés, amit ott láttam, tapasztaltam!!!! Hát szóval megértem azokat a férfiakat, akik nagyon nagy általánosságban, nagyon csúnyákat mondanak a női nemről. Csak néztem ki a fejemből!
Tudom, hogy a férfiak másfélszer kevesebben vannak, mint a hölgyek, de azért ez.... Biztosan én vagyok maradi...egy őskövület, egy letűnt kor romantikus leánya, aki nem tud lépést tartani a modern világgal. Megnyugtatok mindenkit, erről szó sincs, csak az, amit láttam, azt gondolom, méltatlan a női nemhez, ahhoz, amit képviselni hivatott...Szóval - tisztelet a kivételnek, amely ez esetben is erősíti a szabályt, mármint azt, hogy vannak kivételek - a hölgyek többségről az jött le, hogy bizony alig várják, hogy valaki végre megszólítsa őket... aztán egy italból már akármi is lehet. Ezzel sincs semmi baj, csak azzal, ami utána van. Kezdődik elölről az egész pasiszerző tortúra. Csúnyán is tudtam volna írni, sőt nagyon csúnyán...mondom, én vagyok egy letűnt kor utolsó "női sarja", mert még hiszek a szerelemben, hiszek az egymás iránt tiszteletben, a nő és férfi közötti egymást becsülő kapcsolatban...
Visszatérve az ismerkedési platformra: ez is egy lehetőség, de azt gondolom, a tartós kapcsolatok nem itt, és nem így köttetnek.
Néha nem tudom, mi lenne a jó tanács! De azt gondolom, hogy ebben a világban, ahol ugyan a világhálón mindent megtalálsz, és gyakorlatilag ki sem kell mozdulnod a lakásodból, mert mindent a helyedbe visznek, mégis az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. A net előtt ülve, kizárva a külvilágot egy arra hajlamos embernek még inkább eltorzul a személyisége...Itt az ember hiába olvas Coelhot, ha azokat a gondolatokat nem tudja a hétköznapokban kamatoztatni. És hiába ismeri meg a Dalai Láma tanításait, ha nem találkozik azzal az érzéssel a hétköznapokban.
Ahhoz pedig, hogy érezzünk, emberi kapcsolatok kellenek... család, barátok, ismerősök, új emberek... és milyen jó ismerni őket! És milyen jó látni, hogy ilyen sokszínű a világ!