Préselt virág
"Belenyomódik az életedbe, mint egy préselt virág"... Olvastam valahol, s ez a fél mondat nyomot hagyott bennem is, és gondolatokat ébresztett.
Ha jól meggondolod, az életed során számtalan dolog, esemény, történés, kimondott és ki nem mondott szavak és gondolatok hagynak mély nyomot benned. Lenyomatot, mint egy préselt virág...
Szeretem a préselt virágokat. Különös érzésekkel töltenek el. Jó érzések, szépek, kellemesek, olykor vidámak. Kislány koromban sokat foglalatoskodtam azzal, hogy az anyáknapi köszöntő szívecskébe a legszebb préselt ibolya kerüljön. Aztán az idő telt, s azokat a virágokat dugtam egy-egy könyv lapjai közé, amelyeket már én kaptam. Egy pipacs bársonyos virágát, egy szépséges sárga tulipán szirmait, majd egy vörös rózsabimbót...
Aztán, hosszú évek múltán, egy elszáradt fehér rózsaszálat őrizgettem sokáig... Előbb a szobám polcán, aztán már csak a szívem mélyén elzárt kis rekeszben. Mindegyik nyomot hagyott, beleégett a lelkembe...
Megannyi dolog történik velünk az életünk során, s megannyi lenyomat maradt és marad bennünk, a lelkünkben, a szívünkben, a fejünkben, a tudatunkban. Akár egy halovány, vékonyka papirusz, akár egy mélyebb vájat, ami szép volt, az sokáig ott van, helyet hagyunk nekik, őrizgetjük, dédelgetjük, vigyázunk rá.
Az érzéseket vigyázzuk...