Rend a lelke mindennek

2014.09.18 08:14

Olyan gyakran mondjuk ezt a mondatot, hogy már-már szinte elcsépeltnek hangzik. Aztán mégsem csináljuk. Nem teszünk rendet az íróasztalon, mert ugye a „zseni átlát a káoszon”. Csak akkor van baj, amikor a főnöknek azonnal kellene az a szerződés, amit két hete adott oda, hogy írasd már végre alá az ügyféllel. Ja, és a tollaidat sem találod, pedig éppen húsz darab hevert szanaszét az asztalon.

Otthon csak kisebb kupleráj fogad. A ruháid szanaszét, mosatlan a mosogatóban, mert éppen nem volt időd bepakolni a gépbe, meg ott a kajamaradék is. A hűtő sem valami bizalomgerjesztő és a sportcipődnek is legalább félóráig kell keresni a felét. Aztán ott van az a lomos sarok… Készülsz ugyan egy ideje, hogy rendet tegyél, de még nem jutottál odáig, és persze nagyon utálod…

Tulajdonképpen szereted a házadat is, de éppen valahol máshol szeretnél élni. Számtalanszor végiggondoltad már, de olyan kényelmes itt lakni: közel van minden, üzletek, rendelő, villamos, autód is van. Valami bajod mégis van ezzel az egésszel, nem érzed magad komfortosan…

Nem is gondolnád, hol a probléma gyökere. Annyi mindenről írtam már eddig, annyi mindenen elgondolkozhattál magaddal kapcsolatban, de azt a közeget, amiben élsz még nem vettük górcső alá. Fontos, mert ott éled az életed, abban a közegben, környezetben, amely nap mint nap körülvesz. Természetesnek veszed, megszoktad, s eszedbe sem jut, hogy sokszor a bajaidnak oka éppen ezekben keresendő: a lakásodban, ahol élsz, az utcában, amelyben a házad/lakásod van, a városban, a munkahelyeden. S hogy tovább menjek a szűkebb környezetedben. Mert ide tartozik az íróasztalod, uram bocsá’ a számítógéped… Rend van benne, vagy órákat töltesz azzal, hogy megkeresel egy doksit? Persze, lehet, hogy így érzed jól magad. Nos, akkor semmit nem kell tenned, nyugodtan dagonyázhatsz a káoszban, de előbb-utóbb majd csak kibukik valami, amiből rájössz, hogy cseppet sem érzed jól magad. Tudod, az önámítás megy egy darabig… De tényleg csak egy darabig!

És az eszedbe jutott, hogy azok az emberek is részei a környezetednek, akik körülötted vannak, akikkel együtt élsz, akikkel együtt dolgozol? A párod, a barátaid, a közeli ismerőseid, a szomszédok, a munkatársak… Mindenki a környezeted része. Persze, mert a környezet az egy komplex valami… Mennyire vetted észre? Milyen mélyen ismered? Utálatos kérdések, ám azt gondolom, mégiscsak érdemes rajtuk elgondolkodni. Mindez összefügg azzal, mennyire is ismered magad. Tudom, tudom, a sztenderd válasz az, hogy „Én ismerem magam, tudom, ki vagyok, és tudom, mit akarok!”… stb. Aztán kiderül, hogy mégsem.

Hogy hogyan tudod ezt is kideríteni? Végtelenül egyszerű. Állj szóba magaddal! Nézd meg a környezeted, a téged körülvevő embereket! Hogyan érzed magad a közegben? Hogyan érzed magad azokkal az emberekkel, akik körülvesznek? Ha a válaszod az, hogy: „köszönöm, jól vagyok”, akkor tényleg jó helyen vagy. Ám, ha csupán csak egy picinyke kételyed is támad bármelyiket illetően, akkor érdemes tovább gondolkodnod.

Tudod, igaz az a mondás – amit már sokszor emlegettem −, hogy „amint fent úgy lent, amint kívül, úgy belül.” Ha „kupi” van kint, belül sincs valami nagy rend!

A jó hír az, hogy ha elég rugalmas vagy, akkor mindezen képes vagy változtatni.