.jpg?ph=8b00ed66c6)
Stílusos vagy?
Jó nagy fába vágom a fejszémet, amikor a stílusról akarok írni. Mit is jelent a stílus? Elméletileg a kifejezési eljárások összessége, amely mindig választás és elrendezés eredménye. A személy következetes kifejeződése, azaz megjelenése a világ felé. No, eddig a hivatalos megfogalmazás féle – mert ez sem teljes, de nem megyek bele, mert akkor ez az írás regény méretű lesz.
De mégis, mi minden van benne? Csak a ruha? A megjelenés? Vagy valami más is? Persze, vagy valami más is. Azaz nagyon sok minden tartozik bele, nem is gondolnád!
No, akkor lássuk!
Kezdem a ruhával, mert ugye az a legszembetűnőbb dolog. Nem mindegy, hogy nézel ki. Manapság már a sarki fűszereshez sem szaladhatsz le otthoni ruhában és papucsban. „Valami normálisat”oda is fel kell venni. A munkahelyen sem jelenhetsz meg akárhogyan. Ha munkád a gépek mellé köt, akkor a védőruha kötelező, ha irodában ülsz, akkor másféle ruhát viselsz, ha gyerekek között vagy, akkor is másfélét. Amikor azt mondják valakire, hogy stílusosan öltözik, az egy általános dolog: stílusosan elegáns vagy stílusosan szakadt. Mindkettő lehet. Azért valljuk be, akárhová megyünk, az első benyomást az alapján alakítják ki rólunk, ahogyan ott, abban a pillanatban megjelentünk. Ha netán egy üzleti tárgyalásra kopott, lyukas farmerban jelensz meg – mert teszem fel éppen ez a divat – akkor azért ne számíts nagy üzleti sikerekre. Lehet valakinek az is stílusa, hogy mindig alul van öltözve, vagy éppen mindig túl van öltözve. Csak persze, manapság ezt nem nézik olyan jó szemmel sehol sem. Mi a megoldás? Próbáld meg megtalálni azt a viseletet, amiben jól érzed magad, ami te vagy, ami kényelmes, de mindig az adott alkalomnak megfelelő. Ha mindig ugyanolyan stílusú ruhákat viselsz, akkor egy idő után ez lesz a te megjelenési stílusod, ezt fogják hozzád kapcsolni.
Beszéd. Ez is a stílus része. Néha ámulok-bámulok. Jól öltözött hölgyek és urak egy csomóban. Azt hinné az ember lánya, hogy itt mindenki magas szinten beszéli a köz- és üzleti nyelvet, de legalább is szépen, érthetően. Aztán kiderül, hogy mégsem. Némelyek olyan nyeglén, hányavetin „köpik ki” a szavakat, hogy olykor beleszédül a fejem. No, és persze olyan szófordulatokat használnak, amelyeket legközelebb csak a városszéli, lepukkant kocsmában hallani a félig vagy totálisan részeg parafenoménektől. (És akkor a „vazze” még szép szó!) Nem annyira szeretem azokat az üzleti megbeszéléseket, ahol az Armani öltönyös cégvezető úrnak egy szavát sem értem. Persze, ez az ő stílusának része… „Jaaa, ő az a cégvezető, akinek van stílusa, csak beszélni nem tud!” − mondják. Közlöm veled: neki nincs stílusa, lehet, hogy öltözni tud, de egyébként meg megette a fene… Sajnos, a hölgyek körében is előfordul az az affektáló, szavakat elharapó, menőnek számító beszédstílus, amiből egy szót sem értek. (Nem akarom érteni.)
Aztán az arcod, a szemed, a mimikád megint csak meghatározó. A személyes stílusod része. Beszéd közben húzgálod a szemöldököd? Talán nem érdekel, mit mond a másik, vagy csak így szoktad? Rossz szokás. És pofákat se vágj! Annyira kifejező tud lenni! Nem kell pókerarcúnak sem lenni, csak figyelj oda magadra! Ide tartoznak a gesztusok is. Nem jó, ha úgy beszélgetsz valakivel, hogy közben majd kivered a szemét a kezeddel, mert annyit mutogatsz. Oké, ha a szemléltetésnek vagy híve, tedd, de tisztes távolságból. Előadás közben ne az legyen a stílusod, hogy papírfecnit marcangolsz, vagy hintázol beszéd közben. Ja, és akadj már le a mobiltelefonodról is, legyen az bármilyen hiper kütyü. Nem illik, és eltereli a figyelmed, és persze azt sem tudod majd, miről is folyt a megbeszélés.
Elárulok valamit… A fentiek adják az egyéni stílus összességét. Szándékosan hoztam rossz példákat. Ilyen biztosan nem akarsz lenni! A stílusod egyben a saját márkajeled is. Nagyon sok függ tőle, többek között az, hogy el tudod-e adni magad a „szakmai piacon” vagy sem.
Hogy mi a jó? Ki az igazán stílusos? Nem tudom. Nekem a megérzéseim szokták eldönteni…