Szalmaszál vagy hínár
Olyan jó néha megkapaszkodni valamiben! A nehéz helyzetekben általában kapaszkodókat keresünk, fogódzókat, mert úgy könnyebb tovább lépni vagy éppen könnyebb maradni, könnyebb elengedni, könnyebb feloldani. Kell valami, amiről azt hiszed, hogy stabil, hogy kitart, hogy megtart, hogy szükség esetén neki döntheted a hátad…
Az ember társas lény és persze legtöbbször a társába kapaszkodik vagy abba, aki érzelmileg a legközelebb áll hozzá. Olykor egy barát háta, karja, válla is jól jön. Ha másra nem, hát jól ki lehet sírni magunkat rajta.
Azt tapasztaltam, hogy legtöbben akkor ragaszkodunk valamihez görcsösen, amikor az elérhetetlen, akkor akarjuk nagyon, s akkor a legnagyobb az esélye annak is, hogy iszonyatosan melléfogunk. A melléfogások is hozzá tartoznak az élethez, olykor elkerülhetőek, máskor nem annyira. Megint máskor úgy gondolod, semmi melléfogás, ez az, ami kell, ezt akarom, ez az enyém, vele, ott és akkor, és úgy… Aztán valami mégsem úgy sikerül. Keresed a hibát, mit vétettél, hol nem figyeltél, mit nem láttál és mitől nem láttad? A hiba benned van, mert nem vettél észre valamit, azaz nem láttál. Ja, persze, amikor rózsaszín vagy lila köd borít mindent, az érzelmeid turbó üzemmódban működnek, az érzékeid pedig olyan tompák, hogy azt sem érzékeled, ha lángol a hajad. S azt hiszed, hogy végre megtaláltad az erős támaszt, amire vágytál, azt gondolod, hogy ez egy kőfal és majd mindig szilárdan áll melletted, mögötted, támogat, veled van, fontos vagy…
Telnek a napok, s ha lassan is, de oszlik a lila köd, láttatni enged már néhány felhőt, s közöttük néhány félelmetesen szürke viharfelhőt is. A betonfal is omladozni kezd, vékonyodik egyre, s már tudod, hogy ez a fal, nem az fal, s hogy sosem lehet többé felépíteni, mert alapjaiban kezdett megremegni. Még maradnál, még esélyt adnál, még kapaszkodnál egy utolsó szalmaszálba, hátha…
Édes szavak, ígéretek, remény… Aztán csak állsz, bámulsz ki a fejedből, gondolkodnál, de nem tudsz, mert a felismerés, hogy nem betonfal, de még csak nem is vastag ág, sőt még csak egy vékonyka szalmaszál sem…
Nem volt ez más, csak egy hínár, amelybe hiába is kapaszkodnál…