.jpg?ph=8b00ed66c6)
Szárnysuhogás...
Csillagos éjszaka volt. A sok-sok apró csillag beragyogta a Földet. Néha-néha egy-egy leszaladt az égről. Csillaghullás ideje van. megint a teraszon üldögéltem fél éjszakát, a meleg kiűzött. Bámultam az eget, kémleltem, vártam, hogy mikor láthatom újra a jelenséget. Kettő-három, négy... A meteoritok, amiket mi csillagoknak hívunk... a légtérbe érve elégnek és ennek a fénycsóváját látjuk. Mégis jó azt hinni, hogy hulló csillagokat látunk, s ha éppen szemtanúi vagyunk a jelenségnek, akkor a kívánságunk is teljesül. Biztosan így van.... legalább is én hiszek benne.
Kicsit biztosan el is szunyókáltam a nyugágyban. Hosszú volt a nap, a meleg kivette az ember erejét, s hát ugye menni kell, munka van... Szóval elszunyókáltam kicsit, s pár perc múlva valami furcsa érzésre ébredtem. Nem vagyok egyedül. Körbenéztem, senki, még a kutyám sem volt a közelemben, ő is talált magának egy csendes zugot a pince sarkában, ahol hűsölhetett és pihenhetett egy kicsit. Behunytam a szemem, hallgattam az esti csendet, a madarak és a bogarak elültek már, a szúnyogok pedig engem ugyan hiába zümmögnek körül, nem szeretnek, nyugtom volt tőlük. Aztán egyszer csak érdekes zajt hallottam, mintha valami nagy madár repült volna el mellettem, lágy szárnysuhogás... Felkaptam a fejem, látnom kell, mi az a madár. Nagynak hittem, mert olyan volt a hangja. Sehol semmi. Felültem, körbenéztem, újra kémleltem az eget, de nem láttam semmit. Vajon mi lehetett? Aztán újra hallottam a hangot, de nem láttam semmit.... Aztán egy hirtelen pillanat alatt ott termett a kutyám, megállt közvetlenül mellettem, előbb csak egy pontra szegezte a tekintetét, halkan morogni kezdett, aztán meghunyászkodva letelepedett mellém, de a szemét nem fordította el... Olyan volt, mintha valami megnyugtatta volna. Aztán hallottam a szárnyak libbenését... a kutyám pedig felpattant és éktelen csaholásba kezdett. Sem félelem, sem pánik, sem az én féltésem nem volt benne a hangjában. Egyszerűen megugatott valakit, valamit, amiért elment.
Visszaültem a nyugágyra. A kutya mellettem maradt... s talán én ismét elszunyókáltam egy kicsit. Álmomban láttam azt, aki ott járt, tisztán láttam a szárnyakat, a mosolyt a lény arcán, a szeretetet, ami nekem szólt.
Álmok. Az álmok nem hazudnak... tudjuk jól. Jelentenek valamit, mondanak valamit, utalnak valamire. Csak mi, emberek, hajlamosak vagyunk őket egyszerűen csak jelentőségnélküli álomnak titulálni. Pedig nem így van.