Szebbik világ

2015.04.15 06:58

 

A szebbik világ nem utópia, nem a képzelet szüleménye, nem egy felvillanó reménysugár. A szebbik világ létezik, csak nem veszed észre. Néha egy pillanatra felvillan előtted, akkor örülsz, s vágyod látni megint. Keresnéd, kutatnád, de gőzöd sincs arról, merre menj, merre keresd, mit kutass át számtalanszor. Aztán, amikor feladod, akkor újra megjelenik rövid időre, újra láthatod, megmártózhatsz benne, elraktározhatod az emlékezetedbe…

Így éljük a mindennapjainkat, mert nem vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy mindennap lássuk a szebbik világot. Most úgy teszek, mintha a szebbik világ egy nagy kerek torta lenne, s én pedig sorolom a hozzávalókat.

Mi kell a szebbik világhoz? Végy egy csipetnyi optimizmust, mert ez jelenti az alapot. Tudom, tudom! Kanállal is veheti az optimizmust az, akinek nincs baja, akinek baja van, annak vödörnyi sem elég. Tegyük fel, hogy mégis képes vagy csipetnyit összeszedni. Adj hozzá egy kiskanálnyi mosolyt: keress valamit, ami mosolyt csal az arcodra, aminek láttán felderül a szíved. Tegyél hozzá egy kanálnyi vidámságot. Biztos vagyok benne, hogy naponta akad egy vidám élményed. Tedd hozzá! Ha kilépsz az utcára, keress egy kis szépséget: a Nap mosolyát, egy zöldellő fát, egy illatozó, élénken virító virágot, a gyermeked tündéri arcát… Ez nem nehéz. A neheze most jön, mert mindezt meg kell fűszerezned egy nagy adag hittel. Aztán ezt az egészet már csak gyúrni kell, napról napra, figyelve minden apró részletére, s arra, hogy minden áldott nap foglalkozz vele.

Ha eddig nem tetted, akkor valóban hosszú lesz, amíg ez a „süti” elkészül. Hitet plántálni abba, akiben nincs, nagyon nehéz. Hosszú és fáradságos munka, pláne akkor, ha nincs is benne hajlandóság, hogy tegyen valamit saját magáért. Minden megváltoztatható. A világlátás is. Talán sokadszorra írom le, hogy a világ olyan, amilyennek te látod, amilyennek te gondolod. Persze, sokat nyom a latban az, amit beléd tápláltak a nevelésed során, ám ezen lehet is változtatni.

Sokszor hallok véleményeket az életről. Sztereotípiák, olykor kitörölhetetlennek látszanak. Akkor rájövök, hogy ez nem az én „sütim”, nem az én szebbik világom. Az enyém az, amit megteremtek magamnak, az enyém az, amit látok… Az enyém az, amit gondolok róla, amilyen érzéseim kapcsolódnak hozzá… És már megint itt vagyunk: a gondolatok által gerjesztett érzéseknél.

Vedd a fenti receptet, szépen rakosgasd össze a hozzávalókat, tedd ezt mindennap, figyelj az érzéseidre, és fura dolgok történnek majd veled. Reggel észreveszed a felkelő napot, meghallod a madarak csivitelését, látod a kertben nyíló virágokat, felfedezed a mosoly örömét, s a pillanatban rejlő izgalmat…

S aztán szépen, lassan rájössz, hogy a szebbik világ benned lakozik, te teremted...