Szellemi botorkálás

2016.08.26 07:18

Néha olyan jó érzés leülni egy sarokba egy kicsit és az elmúlt dolgokon gondolkodni. Visszaidézni a boldog pillanatokat, az ünnepi hangulatokat, a gyerekek növekedésének mulatságos és felemelő perceit, a fárasztó kirándulásokat, a csendes borozgatásokat, a felkelő Nap sugarainak melegét, a büszke Hold terjeszkedő esti fényét. Nincs is ezzel semmi baj, amíg ez csupán egy rövid ideig tart.

A gond igazán akkor van, amikor életed minden percében ezt teszed. Amikor úgy éled az életed, mintha egy visszapillantó tükörben néznéd az egészet, s átélsz újra minden rozoga percét, minden fájdalmát. Régi sérelmek, megbántások, rossz döntések, kesergés a munka miatt, a család nehézségei, a kapcsolataid miatt és minden más miatt, ami már réges-rég elmúlt. Elmúlt. Hiába töprengsz, merengsz a múlton, elmúlt, s ami elmúlt azon már nem tudsz változtatni. Hiába próbálod újra gondolni számtalan „mi lett volna, ha…” kérdéssel, a gondolatsor sehová sem vezet, előre pedig semmiképpen nem visz, csak a lelkedet marcangolja még mélyebben.

Tudósok írták le, hogy az emberek jelentős százaléka ma is a múltban él, a múltjából merít. Ilyenkor nem történik semmi más, mint hogy újra és újra termeljük azt, ami korábban volt. Tudod, a mondat… „Ha mindig is azt teszed, amit korábban tettél, mindig is azt kapod, amit korábban kaptál.” Nem változik semmi. A borzasztó benne az, hogy sokan észre sem veszik, csak keseregnek, hogy nem jutnak előre, nincsenek sikereik, elmaradnak az eredmények, zátonyra futnak az emberi kapcsolataik… S a kesergés ott folytatódik, ahol abba maradt.

Persze, hiszen a múlt az a múltat teremti újra… Talán abba kellene hagyni, s előre nézni, észrevenni a jelent, benne élni. „De hiszen most élek!” – mondhatod. Igen, valóban most élsz, de cipeled a múltad minden mozzanatát, minden érzését, minden gondolatát és minél többet foglalkozol vele, annál inkább benne vagy. Valóban most élsz, de a múltad érzéseit, gondolatait, eseményeit éled újra meg újra.

Elmúlt. Tedd le! Bocsáss meg! Engedd el! A holtakat is hagyd békében nyugodni! Elmentek. Ne a múlt ösvényein bolyongj, mert ez nem az élet, ez csupán szellemi botorkálás, kóválygás a felejtendő múlt szűk utcáiban.

Emeld fel a fejed, láss szét, találj magadnak új célt, s lásd magad, amint eléred azt.