.jpg?ph=8b00ed66c6)
Tanmese reggelire
Csak azért reggelire, mert most írom, egyébként akármikor olvasod, is biztos vagyok benne, hogy találsz itt megint egy-két olyan mondatot, ami rád illik. Tudod, azt szoktam mondani, akinek inge, vegye csak magára nyugodtan... Épít, szépít, boldogabbá tesz, de ha nem, akkor legalább elgondolkodsz egy pillanatra.
Apropó, boldogság! Honnan jön? Mi okozza? Mitől boldog valaki, vagy mitől nem? A téma ma reggel nem pontosan ez, de amiről ma "értekezni" szeretnék az ehhez a témához kapcsolódik.
Barátnői bandázásból hazaérve egyik este lehuppantam a tévé elé. Nem voltam még álmos, csatorna-kattintgatás közepette jött egy skype üzenet, miszerint "Vaskos hazugságok" címmel éppen kezdődik egy film a sokadik csatornán. Megkerestem. A vaskos dolgok azonnal kiderültek, merthogy a film három túlsúlyos hölgyről szólt, akik nem voltak sem sikeresek, sem szépek, sem kedvesek, de még szeretetreméltók sem... Szerintük. Az egyik közülük újságíró volt, aki segédszerkesztőként dolgozott egy kiadóban. Aztán egy ötlettől vezérelve írni kezdett, nőkről, nőknek. Szeretett volna adni valamit, adott is, de nem volt elég bátorsága a saját nevét adni az írásokhoz, úgy gondolta, azt csak egy dögös, sexi csajhoz lehet kötni, akinek "bejött" az élet, és mindenben tökéletes. A kicsit vaskosabb Nola, kitalálta a csinos írónőt és dőltek belőle a jobbnál-jobb írások, nők millióinak okozva ezzel örömet, indítva el őket egy -egy jól irányzott mondattal a változás útján... Ők is elindultak. Futottak, sportoltak, fogytak. A legducibb barátnő lefogyva, elhagyta a férjét, mert rájött, hogy soványabban sem kap egy csepp figyelmet sem, a jogász hölgy a munkahelyi molesztálások miatt választotta a kövérséget... néhány kilóval kevesebben viszont odaállt a főnöke elé, s bizony megfenyegette egy molesztálási perrel. És mi lett Nolával, akibe közben beleszeretett a kiadó tulajdonosa? Nos, amikor a könyve megjelent nem volt más választása, mint vállalni önmagát, vállalni a hazugságot, amellyel el akart bújni mások és saját maga elől is...Gyönyörű volt, és az olvasókat, akik ott álltak vele szemben a pulpitus előtt, nem az érdekelte, hogy hogy néz ki, milyen néven adta le a cikkeit, milyen néven írta meg a könyvét... sokkal inkább az érdekelte őket, amit kaptak tőle: mondatokat, érzéseket, tetteket, amelyek arra inspiráltak minden olvasót, hogy tegyenek lépéseket saját magukért... azaz becsüljék meg saját magukat.
Számtalan írás, film szól arról, hogyan építsük fel az önbecsülésünket. Ez a film is kiváló példa erre. Ha csak egyetlen mondatot találsz benne, ami megragad benned, akkor már érdemes volt megnézned.... Én találtam többet is. Döbbenetes a hasonlóság: írok, mint látod és olvasod :-). Először én sem a saját nevem alatt tettem, mi több, a könyvem is írói álnéven jelent meg - K.E. Rani: Üvegbe zárt világ -, a blogot is Raani néven kezdtem el... Aztán rájöttem, hogy nem kell elbújnom semmilyen álnév mögé: Az vagyok, aki vagyok, s nincs annál jobb dolog, amikor büszkén vállalod, amit csinálsz. Én is ezt teszem, s meg kell neked mondjam, hogy napról napra élvezem, mert a visszajelzéseket, már ÉN kapom. Nagyon jó érzés.
De hogy állsz te ezzel az önbecsülés dologgal? Hányszor dicséred magad, hányszor gondolsz arra, hogy nagyszerűen csináltad, amit épp elvégeztél? Hányszor mondtad magadnak, hogy elég jó vagy, elég szép vagy? Biztos, hogy csak a bombázó, nádszálvékony, tűsarkúban libegő nők lehetnek sikeresek és szépek? Hát nem! Le kellene ülni egy csendes sarokban, elgondolkozni azon, mit is gondolsz magadról, hogyan értékeled magad.... ez egy nagyon jó kiindulópont ahhoz, hogy változtass, előbb csak egy gondolatot, aztán szépen lassan a többit.... Tudom, ezer dolgod van, s millió egy kifogást tudsz gyártani arra, hogy ezt az aprócska, ám nagyon értékes és hatásos lépést megtedd, de ha egyszer rászánod magad, akkor elindulhatsz a változás útján...
S hidd el, érdemes! Neked, magad miatt!