Tegyél rendet a fejedben!
Amilyen a belső világod, olyan a külső világod is. Ha jól sejtem, akkor most alaposan körbe nézel, látni akarod milyen vagy belül. Háááát, olyan! Kicsit szertelen, kicsit rendetlen, vagy éppen nagyon, de lehetsz pedáns, rend- és tisztaságmániás. Nekilódulsz valaminek, aztán abbahagyod, máshoz fogsz, mást találsz ki, másik irányba mégy, aztán csodálkozol, hogy semmi sem kerek körülötted, semmi sem állandó. Csodálkozol, hogy megszereztél valamit, aztán elveszíted… Tisztaság vesz körül, rend és fegyelem, katonás rendben állnak a könyvek, egyetlen porszem nem csillan rajtuk… Valami mégsem olyan, amilyennek lennie kellene.
Én is körbe nézek magamon, sokszor. Ugyan rend vesz körül, nincsenek lomok, szétszórt ruhák, ledobált papírok, mosatlan, satöbbi. Néha mégis azt érzem, hogy mérhetetlen káosz van a fejemben. Ambivalencia, talán nem igaz a fenti tételmondat? Ó, de! A kivételek erősítik a szabályt – ez a következő tételmondat, amelynek kénytelen vagyok hinni.
Tegyél rendet a fejedben! Igen, de az ember feje nem olyan, mint egy szekrény, hogy csak úgy, szépen sorban összehajtogatom a ruhákat és egymásra stócolva berakom a szekrénybe. Még csak nem is olyan, mint a mosogatás, vagy a könyves polcon való rend rakás. A fejben való rendezgetés sokkal több ezeknél. Mi kell hozzá? Egy kis csend. No, meg, ahogyan korábban írtam már, az, hogy egyáltalán szóba állj saját magaddal. Ha ez megvan, akkor kezdheted.
Először csak egy jókora ricsajt hallasz majd. A gondolatok egymást lökdösik, mindegyik első akar lenni, mindegyik a te figyelmedet akarja. Egészen addig, amíg el nem döntöd, melyikkel is foglalkozol. Kezdő kérdésnek talán feltehetsz olyanokat, mint „mi foglalkoztat most éppen?”, „mi az, ami most éppen fontos nekem?”, vagy „milyen értékek mentén élem – próbálom élni az életemet?” Szépen lassan találd meg a választ mindegyik kérdésre. Nem lóverseny ez, és nem is egy futamból áll. Többször kell nekifogni, többször kell csendben lenni, többször kell szelektálni, mert ha nem figyelsz oda, a fránya gondolatok elvisznek más irányba, kacskaringós, kitérő, sehová sem vezető utakra, ahonnan csak időveszteséggel tudsz visszamenni a „kályhához”.
Eddig eljutni sem sétagalopp, tovább menni, pedig sokak számára, határozottan bátorság. El kell jutni odáig, hogy értékekről gondolkodj, hogy a tisztesség, a becsület, a türelem, a törődés, az empátia, a tisztelet, a szeretet, a hála fogalmak jussanak eszedbe. S odáig is el kell jutni, hogy ezek a fogalmak, mit jelentenek számodra. Azt gondolom, hogy innen fogod tudni, mi is az a rend, amiről beszélek…
Nekem ez fontos! – gondolod, és megtöltöd tartalommal. Tisztelet. Tiszteled magad annyira, hogy tisztelhess másokat is? Szeretet. Szereted annyira magad, hogy másokat is szerethess? Hála? Eszedbe jut valamikor is, hogy hálát mondj mindazért, amid van, amit kaptál, amit kaphatsz még?
Így indul a rendrakási folyamat. Minél hamarabb a végére érsz, annál hamarabb tudod, merre kell menned… Tegyél rendet a fejedben!