.jpg?ph=8b00ed66c6)
Tollat ragadtam
Persze, csak képletesen szólva... Többnyire a számítógép billentyűin próbálok úrrá lenni. Néha ugyan melléütök, kihagyok egy betűt, mert olykor a gondolatok gyorsabban jönnek, mint ahogyan a kezem jár, vagy amilyen gyorsan megtalálom a betűt a klaviatúrán. Aztán, amikor átolvasom, vagy felfedezem a hibát vagy nem, merthogy a szemem is gyorsabban szalad végig a szövegen... Javítható. A kézzel írásnál azért elég szembetűnő, ha kimarad valami és utólag jövök rá, hogy itt-ott hiátus van a szövegben. Pacákkal, lehúzásokkal elég ronda lenne a lap. Egyébként meg teljesen leszoktunk már a kézzel való írásról. Szebb lenne a gépi írás? Kétségtelen, egyenletesebb, áttekinthetőbb, lehet cifrázni, kiemelni - vastag, aláhúzott, dőlt -, és még a betűtípusokról nem is szóltam. Szinte végtelen a tárháza.
Ám egy kézzel írott levél, képeslap, egy aprócska üzenet egészen más. Személyes, Te írod, vagy Neked szól, közöd van hozzá, szívből jön... még akkor is, ha csupán annyi van a papírra írva, hogy "Későn jövök! Puszi!". Gesztus, hogy gondolnak Rád, fontos vagy!
A levelek! Azok a régi levelek! Megvannak, egy egész dobozzal van belőlük. Szentpétervárról - akkor még Leningrád volt javában - írtam őket. Hosszú-hosszú levelek, rózsaszín borítékban és levélpapíron, vagy éppen halványsárgás, lilás... csak, hogy egyértelmű legyen, hogy tőlem érkeztek. A válaszokat is őrzöm, kékes, zöldes borítékokban lapulnak a kézzel írott levelek. Szentimentális hangulatba kerültem tőlük... évtizedekkel repítettek vissza egy olyan világba, amelyről nagyon kedves és szép emlékeim maradtak.
Ma pedig már ott tartunk, hogy a születésnapi, névnapi üzenetek, karácsonyi, újévi és egyéb jókívánságok is sms-ben vagy drótpostán jönnek. Kétségtelen, egyszerűbb, gyorsabb, s tényleg kiváló képek, sablonok vannak a neten... Nekem ezzel az a bajom, hogy egyetlen kattintással több száz embernek is el lehet küldeni ugyanazt az üzenetet. Aztán pipa, eleget tettünk emberbaráti kötelességünknek, legalább nem feledkeztünk meg senkiről... Csak ez olyan személytelen, olyan nagyüzemi jellegű, olyan cyber - hogy még csúnyábbat ne mondjak... Persze, van ennél rondább dolog is, sőt embertelen... amikor sms-ben, vagy e-mailben vetnek véget egy kapcsolatnak. Hátborzongató gyávaság, nemtörődömség, közöny... Hol marad az ember?
Itt az ünnep! Beszélünk a fényről, a szeretetről, az ajándékokról! Valóban erről szól?!
Szeretek a városban este sétálni, de nem szeretem a tülekedő, egymásnak eső, figyelmetlen embereket, akik akár egyetlen parkoló helyért képesek összeverekedni. Lassan leszokom az esti sétáról... másképpen várom az ünnepet, pedig szeretem a fényeket, a sülő kenyérlángos illatát, a forralt bor zamatát.
Talán az idén tollat ragadok és tolongás, tülekedés helyett színes képeslapokat, rózsaszín borítékba rejtett, illatos leveleket írok karácsonyra...
Szeretettel Mindenkinek!