Új év, új gondolatok

2019.01.04 09:26

Megfogadtam, hogy nem fogadok meg semmit az új évben, egyszerűen csak teszem a dolgom, teszem, amiről azt gondolom, hogy jó nekem is és jó másoknak is.

Az év végi ünnepkör− azon kívül, hogy a családdal töltjük a legtöbb időt −, arra is jó, hogy végiggondoljuk a saját évünket, mi volt jó, mi nem sikerült úgy, ahogyan szerettük volna. Szívfájdító, amikor rájössz, hogy ezt sem, azt sem tetted meg, nem fejezted be, nem hívtad fel, nem bocsájtottál meg. Aztán megfogadod, hogy az új esztendőben majd mindent jobban-szebben csinálsz, kitartasz és erős leszel…

Ugyan, dehogy! Az a tapasztalat, hogy az újévi fogadalmak arra jók, hogy megszegjük őket, hogy halogassuk, elfelejtsük, rátegyük a „majdholnap” táblát. Mindaddig, amíg nem vagyunk elkötelezettek egy dolog iránt, addig úgysem fogjuk megcsinálni. Ilyenek vagyunk.

Hogy hogyan legyünk elkötelezettek? Az attól függ, mennyire fontos nekünk az a dolog, amit célul tűztünk ki. Ha nagyon fontos, akkor fogadalom nélkül is megtesszük, véghez visszük.

Nem fogadtam meg semmit 2019-re, de azt pontosan tudom, mit és hogyan szeretnék. Szeretnék békében, nyugalomban élni, tenni a dolgom, írni sokat, időt tölteni a szívemnek kedves emberekkel,

beszélgetni másokkal, megismerni új embereket, új nézeteket, új világokat.

Abban bízom, hogy mások is felismerik az emberi kapcsolatok fontosságát, a valahova tartozás érzését, felismerve azt, hogy a kütyük által átszőtt életünk ellaposodik, elembertelenedik még akkor is, ha közben kinyílt egy hatalmas ablak.

Barátkozzunk, találkozzunk a hús-vér emberekkel, beszélgessünk! Azt gondolom, ettől lehet/lesz jobb a világ.

Idealista vagyok? Tudom. Optimista és idealista vagyok. Tudom, és ez nekem jó így.