Új film

2016.07.16 08:27

Esik. Még mindig és már megint. A csendet csak az eső kopogása töri meg, egyébként harapni lehetne. Élvezem. Rég voltam ennyire csendben. Még a gondolatok is lelassultak a fejemben, nem kergetik egymást, mint máskor, nem tülekednek, szépen várnak a sorukra.

Szép ez az esős falu. (Álmosd – egyeseknek a világ vége, nekem az otthon melege.) Tetszik. Élvezem a csendet. Vajon máskor miért nem tudjuk észrevenni? Miért nem észleljük másképpen a bennünket körülvevő világot? Olykor még akkor sem látjuk, amikor pedig egészen nyilván való…

Most bizonyára nagyon sokan vannak, akik szapulják az esőt, a rossz időt, a nyári hideget. Pedig ezt is lehet másképpen látni. Kell az eső a növényeknek, a vetésnek, a kerti veteménynek, a fáknak. S nekünk is, hogy a tikkasztó hőség után tiszta levegőhöz jussunk. És különben is, csak eső, csak víz, a mennydörgés és a villám pedig veszélyes voltuk ellenére a természet csodái…

Azt gondolom, ez emberek többsége nem látja meg a szépséget, a jóságot egy esőben sem, mint ahogyan a saját életében sem látja. A rossz érzések, a rossz gondolatok lepik el a fejét a „csak a szépre emlékezem” helyett. Nem kellene „depisnek” lenni, mert esik, mert rossz idő van… Pedig sokan letargiába süllyednek, elkedvetlenednek, nyomott hangulatban telik a napjuk. Azt tapasztaltam, hogy az emberek többsége a negatív élményeket, a rossz történéseket raktározza el jobban, s azok hamarabb a felszínre kerülnek, mint a boldog pillanatok emlékei.

Furán vagyunk összerakva. Ahelyett, hogy a jót várnák el, s mindig a szebb emlékek, a vidámabb történések körül forogna az agyunk, a rossz történéseket, a rossz emlékeket hagyjuk „felül”. Arra készülünk, hogy hogyan is kerüljük el, ha netán újra megtörténik velünk, s közben hagyunk elveszni mindent, ami jó volt. Egy kellemes emlék, egy vidám nap, egy jó hangulatú találkozó, egy siker a munkában, egy boldog időszak a magánéletben – mind-mind eltörpül a rosszabb időszakok mellett. Vajon miért? A félelem miatt, hogy az ismét bekövetkezik. A félelem pedig nagyúr. Betölti a gondolatainkat, s nem hagy teret az élet igazi ízének.

Mint egy pszicho-dráma kockái, úgy peregnek ez életed filmkockái. És hagyod. Ilyenkor gondolom azt, hogy ideje lenne filmet cserélni. Ideje lenne azokat a filmkockákat egymás mögé rakni, amelyek kellemes érzésekkel töltenek el, vidám gondolatokat ébresztenek a fejedben.

Hogyan lehet filmet cserélni? Változtatni kell a gondolkodásodon. Tudom, hogy ez nehéz, és olykor segítség kell hozzá, külső támogatás, de mindenképpen érdemes nekirugaszkodni… És persze, kell a hit is, saját magadban, hogy képes vagy változtatni, gondolkodást, netán tudatot váltani.

Az eső továbbra is esik. Nem zavar. Élvezem a csendet, hallgatom az eső kopogását, s közben „új filmet forgatok”, s közben újabb kávét készítek magamnak...