Valentin

2014.02.16 07:51

Nekem tetszik ez a név. Szép név. Akárcsak a Bálint, talán ez mégiscsak szebb, mert a miénk- az eredetét nem vizsgáltam. A hozzá kapcsolódó ünneppel sincs semmi bajom, csak "ámerikás" és nem magyar, nem a mienk, csak úgy átvettük. Most pikírt leszek és undok: átvettük, egy újabb alkalom arra, hogy a virágboltok is áruljanak valamit - hiszen február van, sem sátoros ünnep sem egyéb - plusz átvettük, hogy újabb bóvli halmazok, rózsaszín nyáltól csöpögő giccskavalkád jelenhessen meg a piacon, nem ritkán horror áron. A virágboltok és ajándékárusok kirakatait a piros szín lepi el minden mennyiségben. Szívecskék kicsiben, nagyban, párnácskák, szívecskékkel díszített apróságok... Nos, eddig a pikírtség és az utálatos lét... Mert mégis ebben az egész hajcihőben van valami báj, valahol a sok giccs mögött ott a szeretet, a másik fontossága, elismerése... Hol is?

Ebben a rohanó világban a Bálint nap egy aprócska alkalom, hogy gondoljunk arra, akit szeretünk, aki része az életünknek, a mindennapjainknak. Nem azt mondom, hogy mindenki ezt teszi, és csak a jeles napokon gondol a párjára, de némi fogalommal bírva a mai társadalmi életről, a felfokozott életvitelről, a mindennapi küzdelmekről, hajlamos vagyok megbocsátani egy "ámerikás" ünnepet, mert az összes hátránya ellenére mégis van benne valami: odafigyelésre készteti az embereket. Ha csak egy pillanatra is, de fejben tartjuk ezt az ünnepet! Ki azért, mert utálja, ki azért, mert fontos számára. Az ok végül is mindegy, a lényeg a figyelem, és akarva, akaratlanul, utálva a napot vagy szeretve, de gondolunk a másikra, aki fontos nekünk. Talán még meg is fordul a fejünkben, hogy ugyan utáljuk, de egy szál virág még nem a világ, másik oldalon pedig talán igazán nem nagy gond összeütni egy könnyű vacsorát...

Emlékeztek? Írtam egyszer a szeretetnyelvről és annak ötféle kifejezési módjáról. Nos, az ajándékozás ennek egyik módja. S ha úgy tetszik ebbe a napba, gondolatilag, ez is belefér. De ugyanígy belefér a szavakkal kifejezett, kimondott szeretet. A "szeretlek" nagyon szép magyar szó, s ha akkor mondod ki, és annak, aki iránt valóban érzed a szeretetet, akkor az a legmagasztosabb érzés, amit valaha is éreztél. Ennek a szónak súlya van, ereje van, felemel vagy földre taszít, magasságokba röpít, mélységekbe lök, biztonságot hoz vagy mérhetetlen bizonytalanságot... Nem piros, nem rózsaszín és nem lila... A szeretet van. Ha engem kérdezel, szerintem aranyló sárga, fenséges színű, energiával teli, mindent elrendező, mert "ahol szeretet van, ott béke van" - ezt nem én mondtam, kölcsönvett mondat, de ide illik. 

Szóval Valentin-nap... Elfogadom, megengedő vagyok, ha ez egy olyan nap, amikor az emberek többet figyelnek egymásra, amikor többet gondolnak a másikra, amikor többet tesznek érte, amikor örömet szereznek... Ha így nézem, akkor akár lehetne minden nap Valentin-nap...