.jpg?ph=8b00ed66c6)
Volt egyszer...
Volt egyszer egy kislány, aki azt gondolta, hogy csodaszép a világ, s belőle világszép nádszálkisasszony lesz, aki sokat tesz majd a világért, az emberekért. Akkor még nem jutott eszébe a szépségkirálynők által felkapott és hangoztatott „világbéke”. Nem is vágyott ilyen babérokra, csak élni szeretett volna, szépen, hasznosan, valami maradandót alkotva.
Maradandót alkotva… Milyen fura is ez a szóösszetétel ebben a világban. Miért? Mert végtelenül nehéz maradandót alkotni, maradandót létrehozni, magad és mások számára értéket teremteni. De mi adja az értéket? Az értéket az adja, hogy te mit hiszel arról a dologról, amit alkottál. Ha te azt gondolod, hogy az nem elég jó, nem elég szép, nem elég kreatív, nem elég értékes, akkor mások is azt fogják gondolni róla.
Miért? Mert csak… Ez olyan tipikus női válasz. Csak. A csak mögött pedig az van: csak azért, mert sugárzik rólad, hogy nem bízol magadban, nem hiszel abban, hogy, amit csinálsz, azt jól csinálod, amit alkotsz az szép, amit alkotsz, az jó, s biztosan nagyon sok ember van, akinek ez tetszik, és nagyon sok ember van, akinek nem tetszik. Tudod, a világ így kerek, mindenkinek más és más az ízlése, más és más az értékrendje, más és más a képzelt világa és valóság érzékelése. Szóval ezért vannak a különbözőségek, hogy egyiknek nagyon bejön, amit alkotsz, a másik viszont utálkozva beszél róla. A világ már csak ilyen, így kell elfogadni, így kerek, vagy egész vagy, ahogy tetszik.
Volt egyszer egy kislány, aki író akart lenni. Szépet, jót akart írni, olyat, amelyre sok ember felkapja a fejét, sokan odafigyelnek rá, meghallgatják, megfogadják a szavait. Olvassák, idézik, másoknak is a figyelmébe ajánlják…
Volt egyszer egy kislány, akivel játszott a képzelete, aki elképzelte, hogy sok ember veszi körül, sokan hallgatják, amit mond, figyelnek a szavaira, a szavai mögött meghúzódó rejtett értékekre, eldugott tanító mondataira, tanulságaira…
Volt egyszer egy kislány, aki rájött, hogy mielőtt bárkit is taníthatna, önmagát kell tanítania arra, hogy figyeljen a belső hangokra, hogy figyelje azokat, vegye észre az apró figyelmeztetéseket, tanításokat maga is, tegyen szert elég erőre és kitartásra, legyen meg a hite és az akarata arra, hogy tovább menjen azon az úton, amit választott.
Göröngyös, nehéz, kacskaringós, de az az út övé, az ösvényről letérni pedig, nem lehet.
Volt egyszer egy kislány, aki felnőtt korára megértette, hogy mindennek az alapja a hit és a szeretet, mert csak ezekkel lehet nagy célokat elérni.
Volt egyszer egy kislány…