Ragyogó áprilisi idő volt. Emmynek nagyon sok dolga volt még, pedig nagyon szívesen sétált volna egyet a téren. Eljátszott a gondolattal, hogy esetleg kimegy a kedvenc helyére, a közeli tóhoz, kilép a tűsarkúból, s csak úgy harisnyásan élvezi a sarjadzó tavaszi fűszálak hajladozását a talpa alatt. Ez így nagyjából álom is maradt, mert amint belenézett a naptárjába, tudta, hogy még közel sincs vége ennek a napnak. Nagyon sóhajtva rogyott vissza a székére, hogy még néhány fontos telefonhívást lebonyolítson, aztán elmenjen arra az interjúra, aminek a leszervezéséhez egy asszisztens és legalább...

  Szakadt a hó. Olyan erővel borult a városra a tél, hogy az szinte belerokkant. Régen volt már, hogy december elején ennyit havazott. Óriási pelyhekben hullott a hideg, fehér pihe. Lilly második emeleti lakásának hatalmas ablaka előtt állt, nézte a hóesést. Gondolatai legújabb meséjének tájain jártak még: magas hegyormok, kék vizű folyók, üveghegyek, paloták, kincses barlangok és csodás lények sokasága vette körül. Nem tért vissza. Idő kellett, hogy újra a valóságban találja magát, s ne a mesék varázslatos világában töltse az idejét. Imádta a meséket. Nem csupán írta őket, hanem meg is...

  A tél bezárja az embert. A hidegben nincs kedve kimoccanni senkinek. Vera Milesnak sem volt kedve, immáron negyedik napja. Pedig éppen lett volna hová mennie. Kinézett a lakása ablakán, le az utcára, mindent hó borított, a kopasz fák fagyott ágain centis hó csücsült. Vera már vagy félórája állt az ablak mellett, az egyik szomszédot nézte, akinek feltett szándéka volt, hogy kiássa a kocsiját a négynapos hó alól. A lány szurkolt a szomszédnak. Az elmúlt négy napban ennyi volt az összes szórakozása, no és az, hogy írt. Vera Miles bíróként dolgozott a körzeti bíróságon. Szerette a...