Fényesen ragyogtak a csillagok a tiszta égen. Tót Samu fázósan összehúzta magán a kabátot, nagyot sóhajtva felnézett a csillagokra: „Legalább néhány felhőcske lenne az égen, akkor nem lenne ennyire hideg, akár néhány pihe havacska is hullhatna, enyhülhetne a tél fagya.” Ám mivel nem történt semmi, még szorosabban a fülére húzta kabátja gallérját, s folytatta útját a hideg éjszakában. Lába alatt itt-ott még csikorgott a hideg hó, máshol jégbordák nehezítették haladását. Már hetek óta ilyen hideg volt, hiszen december eleje óta folyamatosan havazott, fújt, pustolt. Néhány napig még...

    Április elején még hidegek a reggelek a hegyek között. Majna fázósan húzta össze magán a kis gyapjú kabátot. Mióta itt élt több volt a gyapjú holmija és a flanel, mint a finom selyem és szövet. Korábban kizárólag csak olyasmiben járt, s el sem tudta képzelni, hogy valaha majdnem földig érő gyapjú szoknyát visel majd, vastag kötött harisnyával. Pedig ezt tette, kora ősztől, késő tavaszig ilyen ruhákban járt, már amikor kitette a lábát a hegyi házból. Néha úgy érezte magát, mintha saját műveinek lapjai elevenedtek volna meg, mintha azokat a napokat élte volna meg, amit megírt. A...

  A tél lassan húzódott vissza a hegyekből. Nyomában zöldellő fű virult a réteken, a fákon virágok nyíltak, levelek bomladoztak tétován. Indiana Lewis egyre több időt töltött a szabadban, füveket gyűjtött, szárított, s egyre többször ment le a faluba, hol a patikushoz, hol a boltba, hol csak azért, hogy az emberek között legyen. Mióta megtalálta a kislányt a hegy oldalában, a mélyedésben másképpen néztek rá az emberek. Tisztelték. Egyre többet kérték ki a tanácsát, s voltak olyanok, akik elmerészkedtek már a hegyi házig is. Nem volt ott semmi különleges, csak egy nagyon régi faház, amit...